Tisztelt Horgásztársak, Egyesületi Tagok!
Ahogy bizonyára érzékeltétek az elmúlt időszakban számos haltetem jelent meg a horgásztavakban, mely jelenség kapcsán igyekeztünk a lehető legtöbb információt. véleményt begyűjteni, értékelni, a közgyűlésen illetve egyéb formákon hozzánk érkezett kérdéseket megválaszolni. Országos viszonylatban már 2018-ban is tapasztalt halpusztulási jelenségek miatt jó összefoglaló cikkek is megjelentek, Dr. Gorda Sándor halgazdálkodási, halászati szakértő, a KHESZ Halgazdálkodási Bizottsága elnökének tollából.
Az illusztrációk nélküli tartalmat az alábbiakban kiemeljük:
Ponty
Hazánkban jelenleg legelterjedtebb megbetegedést és elhullást a ponty ödéma vírus okozza. A megbetegedést egy eddig még nem besorolt Pox, vagy himlő típusú vírus okozza, melyet először 1974–ben Japánban egy koi ponty állományban 80 % elhullással járó járványból származó halakból mutattak ki. Észak-Amerikába importált koi ponttyal hurcolták be, majd 2009 -től Európa számos országának koi állományaiban is észlelték a fertőzést. 2012-ben az Egyesült Királyságban közönséges pontyban is megjelent, majd később egyre több európai országban koiból és pontyból is kimutatták a vírust. Az eddigi fertőzési kísérletek eredményei alapján pontyon kívül más halfajt, és az embert sem betegíti meg, viszont bizonyos halfajok vírus átvivő szerepe nem zárható ki. A betegség terjedése még nem teljesen tisztázott.
Hazánkban először 2015-ben mutatkoztak olyan jelek, melyek a vírus megjelenésére utaltak. Biztonsággal meghatározni csak 2016 második fele óta tudjuk, melynek eredményeként 2017 elején már számos tógazdasági és természetesvízi állományban (állóvizekben) kimutatták. Feltételezhető, hogy a szórvány elhullás folyóinkban a sodrás és a víz alatti akadók miatt észrevétlen marad. A fertőzés nem jár szemmel jól látható külső tünetekkel, elsősorban a kopoltyú lemezeken jelennek meg barnás, majd fehéres elhalt részek. A megbetegedett pontyok az alzat fölött állnak, nem mozognak és nem is táplálkoznak. Általában az alzaton pusztulnak el, így a víz felszínére csak később, a bomlási folyamatok előrehaladtával emelkednek, így a víz felszínén úszó agonizáló, élő egyedek begyűjtése sem lehetséges.
A vírus nem okoz hirtelen tömeges elhullást, naponta 5-6-10 darab hulla jelentkezik csak a víz felszínén, majd 2-3 napon keresztül nem észlelhető elhullás, melyet újabb 8-10 darab hulla megjelenése követ.
A fertőzés folyamata, a vírust hordozó egyéb halfajok, élőlények vagy eszközök (pl. haltartó) szerepe még nem tisztázottak. Még az sem tisztázott, hogy a vírus milyen hőmérsékleti tartományban betegíti meg a pontyokat. Személyes tapasztalataim alapján elmondható, hogy a vízhőmérséklet 13-14 oC-ra történő melegedését követően jelentkeznek az első elhullott példányok. Mások szerint viszont a vírus 22-24 oC-os vízhőmérséklet fölött már nem fertőz. Mivel a vírus emberre nem veszélyes, így a fertőzött pontyok kifogásukat követően fogyaszthatók.
Mint a vírusokkal szemben általában ebben az esetben sincs lehetőség a közvetlen gyógykezelésre, a vakcinázás (azaz minden egyes ponty beoltása legyengített vírussal) pedig teljességgel kivitelezhetetlen. Klinikailag még nem igazolt, csak tapasztalat, hogy azok az egyedek, amelyek túlélték a fertőzést ellenállóvá válnak a vírussal szemben. Mindenképpen tisztázásra szorul, hogy a pontyok válnak ellenállóvá és a vízhőmérséklet csak hibásan lett összekapcsolva a rezisztencia kialakulásával (azaz a nyári meleg időszakkal), vagy valóban a magasabb vízhőmérsékletnek van gátló hatása.
Egy eddig fertőzésmentes vízterületre himlő vírussal fertőzött ponty állomány telepítése esetén először a nagytestű egyedek hullnak el, mert ezek ellenállóképessége vagy gyengébb, mint a fiatalabb egyedeké vagy pedig egyéb fertőzésekkel (paraziták, baktériumok, gombák) koruknál fogva terheltebbek. Érdekes tapasztalati megállapítás, hogy a pikkelyes pontyok elhullása gyakoribb, mint a tükrös egyedeké.
A ponty esetében gyakori tavaszi, nyár eleji jelenség a fekélyes bőrgyulladás, amikor elsősorban a pontyokon a szövetek mélyébe terjedő fekélyek jelennek meg. Ez egy baktérium okozta, elhúzódó betegség, amely gyakran előfordul, mivel a tél folyamán legyengülő kondíció, majd a tavaszi hirtelen felmelegedés hatására meginduló táplálkozás során a bélbe kerülő baktériumok „kisebesítik” a legyengült halakat. A betegség antibiotikum etetésével jól orvosolható, de a halak maguktól is meggyógyulnak, amikor jó környezeti körülmények közé kerülnek (vízminőség) és megfelelő táplálékbázis áll a rendelkezésükre. Természetesen az antibiotikummal és fürdetéssel kezelt halak gyógyulásához rövidebb időre van szükség, mint a természetes folyamatokhoz.
Törpeharcsa
A törpeharcsának is van egy speciális herpesz vírus okozta betegsége, amely általában akkor okoz tömeges elhullást, amikor állománya egy adott vízterületen túlszaporodik. Ilyenkor az átfertőzés lehetősége megnő, valamint a halak legyengülnek a rendelkezésre álló táplálékbázis, így kondíciójuk lecsökkenése miatt. Ez a törpeharcsa betegség általában 6-8 évente észlelhető az állományokban, amikor tömeges elhullás formájában jelentkezik.
Busa, amur
A beérkezett információk szerint szórványos busa és kisebb mértékben amur elhullások is előfordultak az egyesületek vízterületein. Feltételezhető, hogy ezek oka a két faj számára kedvezőtlen hideg téli és kora tavaszi időszakot követő hirtelen felmelegedés. A hosszú hideg periódusban a halak elhasználták a téli tartalék energiájukat, majd a hirtelen jött melegben ezt képtelenek voltak megfelelő mértékben és ütemben pótolni.”
Dr. Gorda Sándor
KHESZ Halgazdálkodási Bizottság elnök
okleveles halászati szakmérnök
A cikkek megnyithatók a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségének honlapjáról.
